Martina Stoessel
-Pablo te meg mit kere...-még a mondatomat sem tudtam befejezni,mivel csak egy nagy ütést éreztem.Már csak Jorge ideges hangját hallottam,utána már minden elsötétült...
*Pár órával később*
Nem tudom hány óra van...Azt sem,hogy hol vagyok...Egy székhez vagyok kötözve.A szemem is be van kötve,így még azt sem láthatom,hogy hol vagyok.Valaki bejött.Ezt onnan állapítottam meg,hogy ajtó nyitódást hallok.Miután elvette a kendőt a szemem elől,láthattam az arcát. Pablo volt az.Tudtam,hogy gonosz,na de hogy ennyire messzire is elmenjen?Kicsit körülnéztem magamon...Szakadt ruha...Amit a mamámtól kaptam!Remélem majd valaki megtudja varrni.Ekkor Pablo megszólal.
-Hogy aludtál Martina?-kérdezte.
-Szerinted?-pofátlankodtam.
-Mi van!Tán ideges a cicuka?-kérdezte.
-Pablo!Miért jó ez neked?-kérdeztem.
-At akarom,hogy te is érezd azt a szenvedést amit én éreztem akkor...-mondta.
-Mégis mikor?-kérdeztem.
-Nem is emlékszel rám?-kérdezte,mire egyre jobban kezdtem félni.
-Nem...Miért kéne?-kérdeztem,de a hangom megremegett a félelemtől.
-Még általánosban volt..Irtózatosan szerelmes voltam beléd.Amikor el akartalak hívni randira,megláttalak egy másik sráccal csókolózni...Én voltam az aki mindig virágokat,és csokikat küldözgetett,de te mégis őt választottad...-mondta,és ekkor már emlékeztem rá.
-Tehát te elrabolsz,mert nem beléd voltam szerelmes általánosban?-kérdeztem kiakadva.Azért ez nem fer.
-Amit akkor én átéltem,azt vissza adom!-mondta.
-Jorge úgy is megment!-mondtam,de már sírva.
-Álmodozz csak!-mondta,majd kaptam egy jobbost,és ő távozott a szobából.Hallottam,hogy rázárja az ajtót.Innentől kezdve csak sírtam...
Jorge Blanco
Még most is sokkban vagyok...Ki tudja mit csinálhat Tinivel az a szemétláda.Miután ez az egész megtörtént,egyből rohantam Rugge és Cande közös lakásához.Elkezdtem dörömbölni az ajtót,mivel 10 perc múlva sem nyitott senki...Hát, képzelem,hogy mit csinálhatnak...De ez lényegtelen mivel végre kinyitották az ajtót.
-Szia Blanco!- köszönt.-Drágám itt van Jorge!-üvöltött az én drága barátomnak Cande.
-Csá Molfese!De most nem csak Rugget keresem!-mondtam.
-Gyere be,de mégis van valami baj Blanco?-kérdezte.
-Szerintem először ülj le!-mondtam.
-Megijesztesz!Rugge siess már!-mire kiáltott Ru ki is jött.
-Csá haver!- köszönt.
-Csá!De most ülj le ha tudni a karos a nagy hírt!-mondtam.
-Na,most vagy meg kérted Tini kezét vagy valaki meghalt!-mondta Cande,bár ő ezt viccnek szánta,én viszont nem.
-Majdnem...Tinit elrabolták!-mondta.
-Jézusom!Nem az nem lehet!!!A legeslegjobb barátnőm nem tűnhetett el!-mondta zokogva,majd berohant a egy szobába.Gondolom a hálójukba.Ekkor megcsörrent a telefonom.
-Ki az?-kérdezte Ru.
-Nem tudom...Ismeretlen szám.-mondtam.-Vegyem fel?-kérdeztem,mire ő bólintott.Felvettem,és ki is hangosítottam.
-Jorge Blanco!-vettem fel a telefont.
-Szia Jorge!Nem hiányzik valaki,vagy inkább valaki?-kérdezte.
-Pablo!Azonnal mondd meg,hogy hol van Tini!-mondtam idegesen.
-Ááá.így ne beszélj velem,mert meglesz a következménye!-mondta,majd hallottam,ahogy megpofozza Tinit,és ahogyan felsikít.Na,erre már Cande is kijött.
-Hallod Espinosa!Egyszer majd megtalállak,és akkor esküszöm,hogy a 2 szép kezemmel foglak megfojtani!-mondta.-Tini mondj valamit kérlek!-kérlelte sírva Cande.
-Cande...Te...te...vagy...a...a...legjobb barátnőm!-mondta,majd Pablo azonnal bontotta a vonalat.Candeből újból kitört a zokogás.Megcsörrent egy telefon,de kivételesen nem ay enyém volt,hanem Candejé. A rendőrök hívták.
-Jó napot!-köszönt,ekkor Cande kihangosította.
-Üdvözlöm kisasszony!Hír van a barátnőjéről!-mondta.
-Tényleg!És mi?-kérdezte Cande.
-Lehet,hogy a barátnőjét sohasem találjuk meg!-mondta....
Continuar...
Sziasztok!Bocsi,hogy elég régen nem volt rész,de nem volt ichletem,és amúgy is egy új blogon dolgozok!Amúgy bocsi,hogy ilyen rövid lett!Várom a komikat! :)
xoxoBeka
